Talán ezt így, ebben a formában nem volna helyes leírni.
Lehet, hogy azt kellene:
- A Világon nekem a legjobban tetsző festmény, vagy:
- A leginkább szívemhez nőtt festmény a sok közül…
Nem! Most nem akarom, most nem
akarok okosan, mindenkinek tetsző módon fogalmazni. Most, nem!
És, hogy miért?
Mert
Nagypéntek van. A kérlelhetetlen őszinteség napja!
A
Kép egy keresztet, pontosabban egy feszületet ábrázol. A téma,
ismerős – finoman szólva is – sok festőt megihletett.
Ismert a festője is: Katona István, a barátom. Régen készült,
több, mint 50 éve. Akvarell. De,
ami, és ahogyan a papíron van; na az a különleges!
Először is a tér, ahol a Művész elhelyezte a Feszületet.
Nem a távoli Szentföldet szimbolizálja, hanem egy olyan tér,
ahol bármelyikünk ott lehet:
a hegyek völgyében, vagy a búzamező sarkában… Hiszen Ő is ott
van, ahol mi vagyunk! Látszik a hegy, monumentalitásában,
de eltörpül a kereszt nagysága-magasztossága mellett. A
búza-tábla végtelenjéből is kimagaslik.
Nem beszélve az égről, melynek – jelen esetben – nincs
látható horizontja, hajlása.
Csak színeiben, a benne tornyosuló felhőkben látszik, érződik,
elővételeződik a vihar.
A felhőket, gondjaink, bajaink, fájdalmaink felhőit a kereszt felé fújja a
szél. De csak a viharfelhőket!
A búza-tábla nem ring, nem hajladoznak a kalászok. Mintha a
világ egy része nem is venne tudomást,
hozzá el sem érne a kitörni szándékozó vihar szele. Így a kép
két – alsó – sarkában a búza között megbújva az évszám
és a szignó, apró élőlényeket sejtett, akik félénken
feltekintenek a készülő égi háború felé. Hiszen ők érdekeltek
abban,
hogy mi készül odafenn, hogy mi és milyen lesz a holnap…
Maradjunk még a térben! Mert, ami a teret uralja, a
kereszt, a legfurcsább ebben a kompozícióban:
háttal van a szemlélőnek! Pedig nem csak tematikailag, hanem
mértanilag is a középpontban van.
Ég és föld között. Beleékelve a Földbe az Égre mered! De háttal.
Miért? Hogy ne lássuk Azt, Aki rajta függ.
Mert egyértelműen, világosan látszik: Valakit odaszögeztek. Azt
is tudnánk, hogy Kit, ha látnánk a táblát.
Mert tábla is van, látszik a sarka. De minden háttal van! Miért?
Mert: Aki így rendezte, nem
engedte, mert nem akarta, hogy lássuk. Miért?
Mert: Aki megengedte, hogy így
történhessen a
felhő mögül vigyázta Azt Aki a fán volt. Miért?
Mert: Aki sötétséget borított
az égre, azt akarta, hogy csak a kereszten szenvedő láthassa.
Miért?
Mert: Aki a kereszten
szenvedett Fia volt a Világosság Urának, Aki fájdalmában
sötétségbe borította az eget. Miért?
Mert: Egyszülöttét kellett
feláldoznia azokért, akiket teremtett. Miért?
Mert: ki akarta engesztelni
önmagával a világot a mi bűneinkért. Miért?
Mert: szeret! Mert Ő a
Szeretet! Mert most is szeret! Mert az Atya elfordul,
kíméletből, szeretetből, hogy ne láthassuk fájdalmát, könnyeit .
Úgy sem tudjuk megérteni, felfogni, hogy mi történt. Hogy miért
kellett meghalni Valakinek a hegyek között, a búzamezőben a
legszörnyűbb halállal.
Na, pontosan ezért! Hogy újra legyen termés a búzaszáron,
hogy fát növelhessenek a hegyek,
hogy a felhőből elő bukkanhasson majd a Nap, hogy megérlelje
mindazt, amit Valaki elvetett és,
hogy jó véget érhessen az égi háború, ami furcsa módon alulról
indult, hogy megostromolja az eget, de az Ég a Földről nem
bevehető!
És mindez, egy kis
vízfestményen, jelentéktelen barna keretben, de a Világ
legnagyobb történését mondja el: Így szeret az Isten!
Ez emeli a legnagyobbak közé,
hogy meg merte fogni az ecsetet és festékbe mártva elmondani,
hogy a szépnek látszó
emberi tájba becövekelt durva fakereszt azért van háttal a
szemlélőnek, hogy érzékeltesse: Isten elfogadta Fiának
szenvedését és ezért megbocsájtott nekünk!
A kereszt másik oldala, amit mi látunk, a: Feltámadás!
Köszönjük!
Tomkó László
Kedves
Jegyesek, Barátaink!
Ahogy
múlik az idő, péntek-péntek után, úgy múlik a reményük az
esküvői időpontok meg/betarthatóságát illetően.
Mi hűségesen teljesítjük kéréseiket: tegyük át későbbi
időpontra, hátha akkor már… Ne veszítsék el a reményt!
Minden esküvő meg lesz tartva! ( jobban szeretünk mi esketni
annál, mint hogy ilyen könnyen elhagyjuk…, a sorsát senki sem
kerülheti el! stb!)
Na, ezek után,
ki lesz az előimádkozó? És mit? Üdvözlégy Mária. Nagyon jó
választás!
A Boldogságos Szent Szűz nemcsak gondoskodó, szerető, jó
Istenanya, hanem a betegek patrónusa-gyógyítója.
Kérjük Őt Családjainkért: jelen és jövő családokért!
Ha
visszaemlékeznek ezen a napon a templomban lennénk. És a
Szentmise után, ott maradva, a házasságkötés (ismertebb nevén az
esküvő)
szertartásáról beszélnénk, a hely varázsa és segítsége mellett
szerezve helyismeretet és komfortosságot.
Most lenne rá alkalom, hogy megköszönjem azoknak, akik
vállalták, hogy a keresztúton – az egész házasközösség nevében
– előimádkozók lesznek: köszönöm!
A Szentmise evangéliuma (Jn. 11.45-57. na ki tudja megfejteni?
egy gombóc fagyi…?) Jézus elárulásáról beszél:
a nép vezetői, hatalmukat féltve, az igazat el akarják tüntetni,
nehogy a nép látva a kontrasztot, tőlük akarjon megszabadulni.
Tulajdonképpen már itt beteljesedett, már itt eldőlt Jézus
sorsa. De Ő végig akarta csinálni értünk,
ezzel is példát adva az önzetlen szeretetre, elviselve a
szenvedést, de a
halált is.
Kicsit a házasság is hasonlít ehhez az önként, a másikért
vállalt szenvedéshez, mert ez fejezi ki igazán a mindent
feláldozó szeretetet!
Remélem megírták
a Meghívót? Tudják Jézusnak… ezt behozzuk az oltárra. Ne
felejtsék otthon!
Minden a
bevonulással kezdődik! Ezért nem mindegy, hogy hogyan: ki,
kivel, mikor és hogy. Nézzük:
1.
lehetőség:
Vőlegény az Édesanyjával
Mennyasszony az
édesapjával
2.
„
: Valamelyik
Szülőt testvér, vagy rokon helyettesit(het)i
3.
„
: Egymással
4.
„
: Vőlegény egyedül
Mennyasszony egyedül – ezt nem javaslom, nincs tartalma!
Az
oltárnál van a cél, a találkozó. A Vőlegény a csengő, ill. az
orgona hangjára elindul és amikor a templom közepére érnek,
elindul a Mennyasszony is Kísérőjével. A Mennyasszonyt Kísérője
átadja a Vőlegénynek és onnantól fogva már mindent mond az
eskető pap.
Az ünnepélyes bevonulást lehet gazdagítani koszorús-lányok,
gyűrűvivő gyerekek sorával.
Ha ezt szeretnék, akkor Ők a Vőlegény és a Mennyasszony között
vonuljanak be!
Egy, viszont, nagyon lényeges: a gyűrűk valamilyen formában, de
bekerüljenek a szertartásig. Ezért erre külön figyeljenek!
Ha
figyelmesen
olvasták, észrevehették, azt írtam: bevonulnak.
Nem berohannak, nem beslattyognak, nem benyomulnak, hanem
elegánsan bevonulnak!
Hasonlóképpen
komoly
felkészültséget, megfontoltságot mutat, ha – a pap kérdésére –
egymásnak válaszolva, szembe fordulnak.
A szertartásban
2 Szentírásból vett szöveg hangzik el: egy olvasmány
(Ó-szövetségi-, vagy Új szövetségi rész) és egy evangéliumi
rész.
Ha van – idevágó – kedvenc szövegrészük, azt a szertartás előtt,
amikor az iratokat rendezik,
de a legkésőbb az esküvő előtti szentgyónás alkalmával beszéljék
meg, a felkért, esketővel.
Ne
izguljanak,
minden rendben lesz! Hanem szeressék Egymást, egyre jobban.
Tudják az ősi római mondást: Omnia vincit amor! azaz, Mindent legyőz a
szeretet!
Kérdéseiket
várva,
segítségemet felajánlva, szeretettel várom Önöket jövő pénteken
is:
László
diakónus
Kedves Jegyespár,
Barátaim!
Ismét péntek van és én nagyon remélem, hogy hiányozni
fog a találkozás?!
Már csak azért is mert akkor, mikor még rendszeresen jöttünk
össze, nem volt ilyen nagy a fenyegetettség.
De bízom benne, hogy most is mindent meg tesznek a maguk- és
Párjuk biztonságáért, egészségéért.
Lassan nekem is be kell látnom, hogy ebben a vészhelyzetben
nem lehet egyszerűen – csak – fagylalttal „jegelni”a
problémákat.
Át kell térnünk valami komolyabb fertőtlenítő szerre: mondjuk
a pálinkára. De vigyázzunk: csak az igazi Szilvórium a jó!
Nos, miután lelki- és testi biztonságunkról
gondoskodtunk (ima és dezinficiálás: az egyikkel az ördögöt,
másikkal a vírusokat),
térjünk rá mai témánkra: a „Házasság, mint Szentség. „ (ld.
bővebben füzetünk 17.old.)
Két ember: egy férfi és egy nő érzelmi és
érdek szövetsége – a házasság – szentség és, mint olyan
felbonthatatlan életközösséget hoz létre.
A Szentség (tudjuk: külső látható jel, belső láthatatlan
kegyelem közvetítés) nem csak mint forma jelenik meg az Önök
életében, hanem, mint Isten ajándéka.
Ennek birtokában szentelik fel, majd, egymást: férjjé és
feleséggé!
Hogy, amikor majd beérik szerelmük gyümölcse, ismét e
magasztos szentség erejével szentelhessék egymást Édesapává és
Édesanyává!
Így lesz majd életükben az egység
felbonthatatlan és produktív, életadó.
Ha mindezt nem csak érzelemmel, hanem
értelemmel is elfogadják, szabad akaratukból döntenek, megélik
a szabadságot, amely oly fontos a házasságban.
Természetesen nem szabad összetéveszteni a „szabadságot” a
„szabadossággal”!
…és jut még eszembe számtalan, szebbnél
szebb gondolat, de – azt, majd jövő pénteken. Addig is
vigyázzanak Egymásra és a Jó Isten is vigyázzon ránk!
Szeretettel:
László diakónus