Vissza a főlapra

 

Kanter Károly az oltáriszentség apostola.

 

Az eucharisztikus kongresszusra való felkészülésünk idején érdemes lenne felidéznünk egy majdnem elfelejtett szent életű ember karakterét, aki nagyon sokat tett azért, hogy a múlt század elején felrázza a katolikus híveket ( és itt még inkább Budapest  katolikus közösségét) az elsekélyesedett hitéletükből.

1853-ban született Tatán, kisiparos családban. Tanuló éveit ott kezdte, majd Esztergomba került, és már fiatal-kori elhatározására ott kezdte el a szemináriumot. Később Bécsben folytatta tanulmányait, majd 23 éves korában pappá szentelték.

Hat évet töltött káplánként faluhelyen, majd Budapestre helyezték, Óbudán (1881-1883), a lipótvárosi Szent István bazilikában, végül 1890-ben a Belvárosi templomban szolgált káplánként.

1898 és 1915 között Ferenc József királyi várplébánosa lett.

Az itteni budapesti évei alatt kezd kibontakozni benne a felismerés, hogy az Óbuda, Buda és Pest egyesítésével robbanásszerűen megnövekedett, millióssá vált főváros hitélete mennyire meggyengült a vidéki városok és falvakhoz képest. Egyre erőteljesebben ég benne a vágy, hogy felpezsdítse a hívekben az őszinte bensőséges élő hitet. Mivel nem volt nagy hitszónok, mint kortársa, Prohászka Ottokár, nem is érzett magában igazán szervező készséget, de nagy szeretetet érzett az Oltáriszentségben közöttünk élő Krisztus iránt, megpróbálta maga köré gyűjteni azokat, akiknél ez a törekvés visszhangra talál.

Nagyszerű gyóntatónak bizonyult ugyanis, és egyre többen kezdtek hozzá járni, hogy lelki gyógyulást találjanak nála. Hamarosan százával jöttek hozzá, és néha még éjfélig is gyóntatott, ő lett a lelki megújulásra vágyó fővárosi hívek lelkiatyja.

De a rendszeres gyónásra buzdítás mellett nagy vágya volt, hogy az Oltáriszentség iránti tiszteletre is lelkesítse híveit. Először egy néhány tíz tagból álló úgynevezett Oltáregylet tagjaiból alakult közösséggel sikerült megvalósítania az Eucharisztia rendszeres imádását. Majd lelkes, és bensőséges kisugárzásának köszönhetően rohamosan növekedni kezdett tagjainak létszáma. Kezdett Budapest szerte kibontakozni a mozgalom eszméje. Már több plébánián is indítottak rendszeres szentségimádásokat, amikor felmerült benne a gondolat,  milyen szép lenne, ha egy templom épülne arra, hogy ott örök szentségimádással tisztelhetnénk az Urat.

Rendkívül sok utánjárás, gyűjtési akció, és végül engedélyeztetési procedúrák után, több év kimerítő munkája és lelkesítő szentbeszédei árán végül sikerült elérnie, hogy fölépülhetett az Üllői-úti Örökimádás templom, ahol az újjászervezett Oltáregylet, és az Örökimádás-nővérek felügyelete mellett megvalósulhatott nagy álma, az Oltáriszentség folyamatos tisztelete, imádása.

Kanter Károly atya neve az elmúlt évtizedekben sajnos kissé feledésbe merült, és igen jó alkalom a rövidesen hazánkban megrendezendő Eucharisztikus Kongresszus, hogy többek között Glattfelder Gyula csanádi püspök, Csernoch János bíboros, prímás érsek, Ijjas Antal katolikus író, Lékai László bíboros prímás érsek urak szorgalmazására elindítható legyen boldoggá avatásának eljárása.

 

Forrás:                 Kanter Károly  Oltáriszentség és engesztelés apostola. PAX Kiadó, Esztergom.

Ki volt Kanter Károly?  Budapesti Központi Oltáregyesület megbízásából két PPKE-ITK-s hallgatója, honlap.


Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghirdetése

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia május 20-án adta ki az alábbi körlevelet, melyet június 18-án, úrnapján minden vasárnapi szentmisén felolvasnak: